szex (én-módra2)

„Élvezem, ahogy a vízcseppek végigfolynak rajtam. A tusfürdőnek nagyon kellemes illata van, a kezem szinte siklik a testemen. Mielőtt bejöttem volna, mondtam neki, hogy szívesen látom, de még nem jött. Pedig ma is kívánom. Az erősebb vízsugarak kis fájdalmat okoznak, ezt hívják ők masszázsnak…? Akaratlanul is többet időzök a lábam között, mint terveztem. A mutató és a középső ujjam közé kerül valahogy a csiklóm, a tusfürdőtől minden csúszik, a vízsugár már nem fáj… A bal kezem közben szinte magától felvándorol a mellemig, simogatom kicsit. Épp arra gondolok, hogy ma sem fog utánam jönni, mikor hallom, hogy nyílik az ajtó. Nem kell hátranéznem, tudom, hogy ő az. Rövid idő múlva nyílik a zuhanykabin ajtaja is. Két kéz nyúl a hasamhoz. A fülembe súgja, segítsen-e. Hallom a hangján, hogy mosolyog. Persze, segítsen. Elengedi a hasam, a tusfürdőért nyúl és jó adagot kinyom belőle a tenyerébe. Még most sem fordulok hátra, csak a kezét látom. Lágyan ér hozzám, a vállaimnál kezdi, aztán lassan halad lefelé. Közben kicsit masszíroz is. Elmondhatatlanul jól esik. Kiveszi a hajam a nyakam mellől és megnyalja. Én is mosolygok, megjegyzem viccelődve, hogy már megint mire készül… Ő semmire. Ő nem olyan. Értem, akkor masszírozza tovább a hátam, utasítom. Masszírozza még egy kicsit, aztán a kezei előresiklanak, már a hasam simogatja. Megkérdezi, adhat-e egy puszit egy tetszőleges helyre. Nagylelkűen megengedem neki. Gyengéden megpuszilja a nyakam. Istenem, annyira imádom az ajkait… A kezei észrevétlenül lentebb csúsznak és most a csípőmet simogatja. Közelebb húz magához és akkor érzem meg, hogy mennyire kíván. Egy picit kéretem magam, tudom, hogy ettől még jobban vágyik rám. Még közelebb húz és elkezd simogatni. A víz már az összes tusfürdőt lemosta rólam. Egy picit lentebb nyúl és bedugja az ujját… Hátrahajtom a fejem a mellkasára. A másik kezével megfogja a lábam és felhúzza. Amikor kihúzza az ujjait, már azok is síkosak. Bizsergető érzés, mikor szétkeni a nedvet. Pár perc múlva hirtelen ötlettől vezérelve megfordulok és letérdelek elé. Mikor hozzáérek már kőkemény. Lassan végignyalom lentről felfelé, aztán még lassabban a számba veszem. Most nem jut eszembe, hogy vajon jól csinálom-e. Az egyik kezemmel a fenekét fogom, a másikkal elöl és a nyelvemmel köröket írok a végén. Felsóhajt. Hirtelen újra az egészet a számba veszem ameddig csak tudom, aztán lassítok, de már ütemesen ki-be húzom. Egyre hangosabban sóhajt. Megkérem, hogy üljön le hozzám. Már megint mosolyog… Ahányszor elmosolyodik, újra és újra szerelmes leszek belé. Nekidől a falnak és az ölébe húz. Csókolózunk egy ideig, simogatom a mellkasát, ő az ujjbegyeit húzogatja a gerincemen. Felemelkedek, megfogom és hagyom, hogy lassan belém csússzon. Egy pillanatig csak ülök, hagyom hogy csókoljon, aztán a csípőmet elkezdem előre-hátra mozgatni. Egy pillanatra elakad a lélegzete. Addig mozgok így, míg el nem fáradnak a lábaim. Mikor abbahagyom, mű-csalódottan mormog valamit. Kikérem magamnak, nem az én hibám, hogy nem tudok rendesen leülni rá, hanem tartanom kell magam. Alig érek a mondat végére, már áll is fel, és húz magával. Felültet a szekrényre, szétnyitja a lábaim és most ő térdel le. A nyelve... Most nem lassú és nem gyengéd. A combjaimat alulról karolja át, a nyelve olyan, akár a forgószél, a testemben pedig egy-egy tűzijáték már fel is robban. Mindegyiknél összerándulok egy kicsit… Feláll, a szekrény szélére húz és nagyon-nagyon lassan belém hatol. Érzem, ahogy milliméterről milliméterre beljebb jut. Megfogja az arcom és egy kicsit fentebb emeli. Megcsókol újra, azon az utánozhatatlan gyengéd módon, amitől mindig meg is halok egy kicsit. Most lassú, lassan be, lassan ki. Ahányszor újra befelé tart, érzem, ahogy az összes porcikám kívánja. Miért nem lehet még közelebb hozzám? Hátradőlök egy picit, ő gyorsít és a melleimet simogatja. Érzem, ahogy egyre közelebb jön… Az izgalom és a bizsergés már szinte elviselhetetlen, szinte szétfeszít teljesen, már nem is érzem, mit csinál, csak az, hogy nagyon-nagyon jó… Felsikítok. Nem tudom mi történik velem, nem érzékelem a külvilágot, csak az testét, ahogy magához ölel. Még percekig zsibbadok. Ő addig is lassan mozog, így még tovább tart az eksztázis. Most elenged és én újra hátradőlök. A csípőmet fogja és úgy tart. Egyre gyorsabb, a szemei már csukva, a szája félig nyitva, aztán az ajkába harap és gyorsan kijön belőlem. Szinte egyből érzem, ahogy a forró folyadék a hasamra csorog. Rám dől, és igényli, hogy szeretgessem kicsit. Megsimogatom az arcát, a karjait, megpuszilgatom. Nagyon finomak a vonásai, szinte kisfiú még. Percekig babusgatom… Már az is megfordul a fejemben, hogy elaludt… Váratlanul megcsókol, aztán mosolyog és megjegyzi, hogy most már tényleg zuhanyozni kéne. A hasamra néz és elneveti magát. A zuhany után, már az ágyban fekve, szorosan hozzám bújik és azt mondja, azt hiszi, szerelmes belém. Adok neki egy jóéjt-csókot és tudom, rögtön el is fog aludni. Nem tévedtem.”

 

Ez Beus újabb írása. Szinte már közkívánatra :) (a tegnap esténk...)

Címkék: -